|
|
|
2023-06-12 20:50:09, hétfő
|
| |
| |
Krisztus szűztől való születése (II.)
,,Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának." (Lukács 1:34-35)
Az egész világ szűz Mária mellett áll Isten hírnöke előtt, és felteszi a kérdést: "Hogyan lehetséges ez? Hogyan szülhet egy szűz egy fiúgyermeket?" És az egyik válasz, amit Isten ad neki, az, hogy "Istennél semmi sem lehetetlen" (37. v.). Egész életedben a hitednek abban kell nyugodnia, amit a királyok királya tesz. Az Istenbe vetett bizalmunk, és Mária Istenbe vetett bizalma végső soron nem abban áll, hogy valamilyen képességünk van arra, hogy megértsük mindazt, ami velünk történik, nem is beszélve mindarról, ami a világban történik. Felteszel egy prédikátornak egy kérdést egy prédikáció után, és ő ad valamiféle választ, de nem tudja igazán kielégíteni a kérdező elmédet, és nem tudod folyton azt kérdezni , hogy ,,Igen, de ... igen, de ...". Mária azt mondja: "Hogyan lehetséges ez? Hogyan lesz nekem ez a gyermekem? Szűz vagyok." És Gábriel azt mondja: "Nos, itt a válasz, Mária, neked és az egész egyháznak mostantól kezdve. A Szentlélek leszáll rád, és a Magasságos ereje beárnyékol téged, és ezért az utódot Isten Fiának fogják nevezni." Testvérek, ez egy beszélgetésmegszakító! Máriának több kérdése lehetett volna ennek a válasznak a végén, mint amennyit az elején feltett! "Igen, de ... várj egy percet, Gábriel! Nem tárgyalhatnánk meg inkább a válasz minden egyes mondatát?" Végső soron azonban Isten igéje azt mondja: "Mária, itt a lényeg. A mi Istenünknél semmi sem lehetetlen".
Keresztény életének középpontjában az áll, hogy Mária képes Isten szuverenitásában megnyugodni, és nem az, hogy Mária képes megérteni minden egyes apró részletét annak, amin keresztül fog menni. A keresztény élet kulcsa ugyanis az Isten jó, bölcs és szuverén - bár gyakran kifürkészhetetlen - gondviselésébe vetett bizalom. Ez az, amit az Úr Jézus Krisztust szerető lelki testvéreinknek, akiknek otthonát tönkretette az árvíz, vagy akik egy elrabolt kislány szülei, vagy akik egy közúti balesetben elvesztették fiukat, most is meg kell tenniük: bízni Isten jó és bölcs, szuverén és kifürkészhetetlen gondviselésében. Ők megtanulják azt mondani az Úrban való mindennapi bizalommal: "Az élet nehéz, de Isten jó hozzánk". J. C. Ryle mondja: "A hit soha nem pihen olyan nyugodtan és békésen, mint amikor Isten mindenhatóságának párnájára hajtja fejét". Amikor felismeri Isten puszta hatalmát, Isten jóságában, bölcsességében és kedvességében, a hit képes békésen megpihenni. Lukács feljegyzése az angyal üzenetéről egy rendkívül fontos és gyakorlati lelkipásztori igazságra hívja fel a figyelmünket: Isten szuverenitása a keresztény élet megélésének kulcsa. Ez nem egy elvont tanítás, amiről csak elefántcsonttoronybeli teológusok beszélhetnek valahol egy teológiai irodában. Ez a legpraktikusabb tanítás, amit csak el lehet képzelni, és néha ez minden, amink van, hogy egyik lábunkat a másik elé tegyük: Isten mindenható, és túl bölcs ahhoz, hogy tévedjen; túl jó ahhoz, hogy kegyetlen legyen; ezért amikor mi nem értjük, ő érti, és ő irányít.
Amivel Jézus Krisztus életének kezdetén találkozunk, az valami teljesen csodálatos, és ez a természetfeletti dimenzió fogja jellemezni Urunkat egész életében. Ezt két kérdéssel szeretném kifejteni:
1.Hol volt a csoda Krisztus születésénél?
Semmi csoda nem volt abban, hogy Mária Isten szolgájaként mutatkozott be. Semmi csoda nem volt abban, hogy Mária Istennek ajándékozta az életét, a testét, a méhét, a petesejtjét. Ezt teszi minden keresztény fiatal feleség, és Mária sem volt csodálatosabb abban, hogy azt mondta Istennek: "Vedd az életemet... vedd a fogamzóképességemet, és használd a te dicsőségedre", mint bármelyik frissen házasodott nő aki ezt mondja. Semmi csoda nem volt a gyermeke magzati és embrionális fejlődésének egész folyamatában, vagy az anyaméhből való kilépésében - amit mi a gyermek "születésének" nevezünk -, ami csodás lett volna. Ez ugyanolyan normális volt, mint bármelyik anyáé. Azt mondja nekünk az Ige, hogy Mária szülésének napjai beteltek, és megszülte Jézust (Lk 2:6). Azt mondanánk, hogy kihordta a magzatot.
A csoda tehát egyikben sem volt benne, de aki látott már újszülöttet, az lélegzetelállító csodával szembesül.
Hadd emlékeztesselek benneteket újra a saját fogantatásotokra, és arra, hogy Krisztusé mennyire hasonló volt ehhez. "Az egysejtű embrió a petesejt és a sperma egyesülésének pillanatában az anyától és az apától származó kétféle genetikai információt egyesíti - a DNS-kód formájában, amely betűről betűre leírva a Britannica Enciklópédia 24 kötetét töltené meg (összesen 29 kötetes, ami oldal számban összesen 32086 oldalt jelent) . Ez a 24 kötetnyi információ a sejtmagban található, amely egy 10 mikrométer átmérőjű, és amely sejt képes arra, hogy néhány órán belül szaporodjon és több milliárdszor osztódjon, és végül egy teljesen kifejlett emberi lényt hozzon létre.
Ez a trilliószorosára miniatürizált, 24 Britannica Enciklópedia-kötetnyi DNS-információ először is tudja, hogyan "utasítsa" az egysejtű embriót, hogy kialakítsa a magzat alapszerkezetét hátul és elöl, fejjel és végtagokkal; majd "utasítja" a sejteket, hogy elsajátítsák az ideg, az izom és a máj speciális funkcióját; aztán "utasítja" őket, hogy kapcsolódjanak össze, és alkossák meg a máj anyagcsere-gyárat, a pumpáló szívet és az agyat a maga milliárdnyi kapcsolatával; majd "utasítja" őket, hogy együttesen növekedjenek a gyermek- és serdülőkoron keresztül a felnőttkorig.
,,Az egyes sejtek sejtmagjába zárt biológiai információ rendkívüli potenciálját leginkább úgy lehet elképzelni, mint a világegyetem végtelen méretének és nagyságának pontos tükörképét"(Dr James Le Fanu). Mindebben tehát valójában nem történt a szó technikai értelmében vett csoda. Krisztus fogantatása ugyanolyan rendkívüli módon normális volt, mint a miénk.
Hol van tehát a természetfeletti Krisztus születésében? Három helyen:
A.Ez egy természetfeletti nemzés volt.
Az Úr isteni természetének nem volt anyja, és emberi természetének nem volt emberi apja. Jézus nem a férfi és a nő egyesülésével fogant az anyaméhben, a férfi és a nő közötti spermaközléssel, mint mi mindannyian. Jézust a Szentlélek nemzette és a csoda ebben a tényben állt. A férfi nemzés hiányában ez az isteni árnyékolás volt az, ami a születést szűztől való születéssé tette. Ebben az összefüggésben nem egészen helyénvaló azt mondani, hogy Jézus "a Szentlélektől fogant" (még akkor sem, ha az Apostoli Hitvallás ezt a kifejezést használja). A Mária foganására (31. v.) használt kifejezés öt verssel később megismétlődik Erzsébetre vonatkozóan, aki Jánost foganta (36. v.). Mária esetében azonban Isten, a Szentlélek volt az, aki nemzett.
Hallgassuk meg ezt a megfigyelést: "A Szűz anyagából való származtatás azt jelenti, hogy anyaként hozzájárult magzatához mindazzal, amivel minden emberi anya hozzájárul gyermekéhez, kivéve a bűnt. A köldökzsinóron keresztül ő ez a bizonyos ember, ennek a bizonyos nőnek a fia, az ő népe egész korábbi genetikai történetének hordozója és számtalan örökletes tulajdonság címzettje. Egyedülálló genotípus (genetikai felépítése) volt, pontosan azért, mert a nő legalább a kromoszómáinak felével hozzájárult (mint bármelyik emberi anya). Hogy a többi hogyan adodott hozzá, az rejtély marad. Az egyetlen biztos pont az, hogy Mária maga nem járulhatott hozzá a nemet meghatározó Y kromoszómához, amelyet mindig a biológiai apa adja. Legalább ezt a kromoszómát csodával határos módon kellett biztosítani; és továbbra is lehetséges, hogy a normális esetben a férfi szülőtől származó összes kromoszómát ilyen módon biztosította, az isteni aktus, amely megtermékenyítette a petesejtet, egyidejűleg huszonhárom kromoszómát hozott létre, amelyek kiegészítik az anyától származó kromoszómákat" (Donald MacLeod, "Krisztus személye" című könyvéből). Ez Jézus isteni nemzésének csodája.
B.Ez egy természetfeletti személy volt.
A szűztől való születés önmagában még nem jelent változatlan megtestesülést. Ha Isten úgy akarná, természetfeletti módon ezer gyermeket is nemzhetne. Ami jelentős volt ebben a fogantatásban, az az volt, hogy az istenség második személye csatlakozott az asszony magjához. Elhagyta Atyja fenti otthonát, oly szabad, oly végtelen a kegyelme. Az Atya és a Fiú együtt érkezett a menny kapujához, és a Fiú elindult a felhőkön át, miközben az Atya szeretettel intett neki búcsút. Úti célja a József által eljegyzett szűz volt. Ami különleges volt a gyermekben, akit Mária szült, az az volt, hogy Mária feladata az volt, hogy kihordja "az Isten örökkévaló Fiát az ő emberi természetére való tekintettel. Őt a Lélek nemzette, és a szűz szülte meg emberi természettel. A legmegdöbbentőbb tény az, hogy ez egy természetfeletti személy nemzése, foganása, embrionális fejlődése és születése volt. Emiatt nem volt olyan pont, ahol a természetfeletti ne lett volna jelen. A megtestesülés keresztül-kasul természetfeletti volt, mert egyetlen ponton sem szűnt meg a személy természetfeletti (személy)azonossága." (John Murray).
Jászol ágyban ki az ott, Kit imádnak pásztorok?
Ő az Úr, csodák csodája, Ő az Úr a menny Királya!
Nem lett kisebb az, aki kezdetben volt, aki Istennél volt, és aki Isten volt. Nincs átalakulás és nincs elidegenedés. Amikor János apostol azt mondja, hogy látták őt, akkor az Atya egyszülöttjének dicsőségét szemlélték, más szóval azt mondja, hogy a názáreti Jézus volt: "az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van" (János 1:18). Ugyanez az Isten Fia, istenségéből semmit sem veszítve, hamarosan Mária kebelén feküdt a betlehemi istállóban - "egyszülött Isten". Mária ugyanazokat a szavakat mondhatta volna, amelyeket később János használt: ,,Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal" (1Jn 1:1-3)
A megtestesülés tehát nem kivonást, hanem összeadást jelentett. Isten, a Fiú, megmaradva az istenség megváltoztathatatlan második személyének, most magához csatolta egy konkrét ember emberi természetét, Mária valódi, vér szerinti fiát, aki később egy ácshoz ment férjhez, és Názáretben éltek, akinek házában az Istenember, Krisztus-Jézus bölcsességben és testben, Isten és emberek előtt való kedvességben növekedett. Dávid így kiált fel: "De vajon lakhat-e Isten a földön, együtt az emberekkel? (2Krón 6,18), és Gábriel azt kiáltja: "Igen!". Micsoda hatalmas csoda! Ó, csodák csodája! Itt, Mária méhében egy olyan lélek és test van megalkotva, amely magának Istennek örök nyugalma és otthona lesz. Itt van az ember! Itt van Isten! És sem az isteni, sem az emberi teljességnek semmiféle károsodása nincs benne.
C.Ez egy természetfeletti megőrzés volt.
Volt egy ilyen megőrzés az élete végén, amikor a teste a sírban feküdt, de Isten nem engedte, hogy az Ő szent Gyermeke Jézus rothadást lásson. Ott volt Mária és Márta riadalma, amikor négy nap után kinyitották testvérük sírját, hogy a halott testvérük teste bűzleni fog. De Isten beavatkozott és Isten beavatkozott Jézus holttestével kapcsolatban is. A sír új és tiszta volt, és nem volt benne régi halálszag és nem volt benne új bűz sem; kellemes, tiszta mauzóleum volt az Élet Fejedelmének. Így volt ez a végén is, és így volt ez akkor is, amikor Mária méhében feküdt, Istenünk összehúzódott egy parányira, felfoghatatlanul emberré lett, apróbb volt, mint egy pont. És akkor, amikor minden más embernek azt kell mondania: "Bűnben melengetett engem az anyám... . Bűnben születtem és vétekben fogantattam", őneki soha nem kellett kimondania ezeket a szavakat, ahogyan egyetlen nap sem végződött úgy, hogy Jézusnak meg kellett volna vallania Istennek az aznapi bűneit.
Más szóval, fogantatásakor valamilyen módon Jézus meg lett őrizve a bűn minden szennyétől, attól a szennyeződéstől, amely egyébként Máriától származott volna. Az Ő embersége bűn nélküli volt. Embersége nem volt kísértés nélküli emberség, és nem is olyan emberség volt, amelyet egy steril lelki környezetben élt meg, de fogantatásától kezdve nem volt benne születés előtti bűn - bármi is legyen az -, és onnantól kezdve, az első lélegzetvétele után, nem volt benne hajlam a bűnre, nem volt benne vonzódás a bűnhöz, és a bűn egyetlen foltja sem volt rajta soha, bár csontunkból való csont és testünkből való test volt. Ő volt az Isten Igéje, aki Isten folt és hiba nélküli Bárányává lett. A kis Úr Jézus nem sírt sértődöttségből, haragból, kapzsiságból, figyelemfelkeltésből, unalomból és gőgből mint ahogy minden más csecsemő sír időnként. Ő nem volt olyan, mint bármely más csecsemő.
2.Hol volt a csoda Krisztus életében?
A modernisták azt állítják, hogy Jézus Krisztusnak a Szentlélek által Szűz Máriában való nemzése nem lényeges a megtestesülés tanában. Ők az örökbefogadás tanát vallják, miszerint Józsefnek és Máriának közös gyermekük született, és Isten a gyermeket Fiává fogadta. Gábriel szavai és az evangéliumok tanítása nem támasztja alá ezt az elméletet. Arra a kérdésre, hogy miként eshet teherbe egy szűz, Isten hírnöke ezt mondja: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje beárnyékol téged, így a születendő gyermeket Isten Fiának fogják nevezni". Jézust éppen azért lehet Isten Fiának nevezni, mert a Szentlélek által nemzetett és Szűz Máriától született. Csak így lakik az istenség egész teljessége testileg Jézusban (Kolossé 2:9). Helyénvaló és szükséges, hogy a megtestesülés e misztériumának bejárati kapuja a szűztől való születés legyen.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr Jézus Krisztus egy személy volt. Soha nem mondta, hogy "Bizony, bizony mondjuk nektek". Ő csak és örökké a nagy Én Vagyok, soha nem a nagy "mi vagyunk". Bármit is tett egész életében, azt az egy személy tette, aki Isten Fia. Ő teremtette a világot, és ő tartja fenn a világot, és gyengeségében megfeszíttetett a kereszten. Nem egy természet tette ezt. Ő tette. Vérzett és meghalt, hogy elvegye az én bűneimet. Az emberi sohasem létezett az istenitől függetlenül, és ettől kezdve és mindörökké az isteni sohasem fog létezni az emberi nélkül, de az isteni természet soha nem veszhetett el vagy nem kerülhetett veszélybe eme egyesülés által. Más szóval, minden bennünk lévő tulajdonság és erő (a bűnt kivéve), valamint minden Istenben lévő tulajdonság és erő valóságosan és megkülönböztethetően jelen volt, van és lesz mindig is a galileai ember egyetlen személyében.
J.I.Packer azt mondja: "Az az elképzelés, hogy Jézus két természete olyan volt, mint a váltakozó elektromos áramkörök, tehát néha az emberségében, néha pedig az istenségében cselekedett, teljesen téves. Ő mindent megtett és mindent elszenvedett, beleértve a kereszthalált is, isteni és emberi személyének egységében."
A keresztyén ember mindig visszatér a kalcedoni zsinat végleges nyilatkozatához. Az ötödik században az egyházban, mint általában véve, harc folyt az eretnekek és tévtanításaik ellen. Ott voltak a nesztoriánusok, akik azt tanították, hogy Jézusnak két személyisége volt - Isten Fia és ember - egy bőr alatt. Ott voltak az eutychiánusok is, akik azt tanították, hogy Jézus istensége elnyelte az emberségét. És ott voltak az apollinaristák, akik azt tanították, hogy Krisztus egyetlen személyének emberi teste volt, de emberi elméje és lelke nem, hanem Krisztus elméje és lelke az Isten Fiának isteni természetéből származott. Alkalmanként találkozunk ezekkel a nézetekkel a New Age és a karizmatikus mozgalmakon belül, amelyek ma a világban terjednek.
Az egyházi vezetők tehát a mai törökországi Isztambul egy részében gyűltek össze, és úgy tudom, hogy a kalcedoni zsinat helyszínén van egy könyvtár, és úgy tudom, hogy egy evangélikus egyház most ott tartja összejöveteleit. Szeretném hinni, hogy ez igaz. De aztán 451-ben az a zsinat előállt egy nagyszerű "formulával", amely négy híres görög jelzőt tartalmaz. Elismerik, hogy az Isten-emberben, Krisztusban két természet van jelen, "összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül". Más szóval a két természetet nem, [a] tették turmixgépbe Mária méhében és nem keverték össze. Sem az isteni és az emberi nem változott meg egy jottányit sem az isteni vagy az emberi mivoltából. Az Istenember nem volt skizofrén személyiségmegosztásban, az egyikből a másikba ingadozva. [d] Hanem a két természet a fogantatás pillanatától kezdve örökké elválaszthatatlan volt egymástól - " összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül". Gyakran mondják, hogy aki úgy dönt, hogy átlépi a kalcedoni határokat, az az eretnekség mellett döntött.
Vagy gondoljunk arra, ahogyan Krisztus természeteiről nyilatkozik a Westminsteri Hitvallás a nyolcadik fejezet második bekezdésében: ,,Ily módon két teljes, az isteni és az emberi természet, tökéletes, különálló és szétválaszthatatlan módon kapcsolódott össze Jézus személyében anélkül, hogy megváltozott, keveredett vagy összeolvadt volna." Vagy gondoljunk arra, ahogyan Krisztus természeteiről nyilatkozik a Második Helvét Hitvallás a tizenegyedik rész negyedik bekezdésében:" Valljuk tehát, hogy ugyanazon egy Urunk Jézus Krisztusban két természet van: isteni és emberi, és azt mondjuk, hogy ezek egymással úgy vannak összekötve vagyis egyesülve, hogy sem meg nem semmisülnek, sem össze nem zavarodnak, sem össze nem elegyednek: sőt inkább ez a két természet, tulajdonságának épségben maradása mellett egy személyben úgy egyesül, vagyis úgy van összekötve, hogy mi egy Úr Krisztust imádunk, nem kettőt; mondom: egyet, aki igaz Isten és ember; isteni természete szerint az Atyával, emberi természete szerint pedig velünk emberekkel azonos lényegű és hozzánk mindenben hasonló, kivéve a bűnt".
Dr. Lloyd-Jones amikor tanította a gyülekezetét a Krisztusban lévő kettős természetről, akkor idézte erre vonatkozóan a kalcedoni hitvallást majd ezt mondta : "Micsoda dicsőséges, micsoda csodálatos kijelentés! Hajlamosak vagyunk inkább azt gondolni, nemde - legalábbis manapság néhányan -, hogy az ötödik század óta nagyon sokat haladtunk előre; mi a huszadik század csodálatos emberei vagyunk! Pedig ilyesmit tanítottak a keresztény embereknek az ötödik században. Remélem, mindannyian értékeljük ezt! A keresztény embereknek, akiknek nem volt meg minden oktatási lehetőségük és előnyük, ilyen igazságot adtak.... Szerezzétek meg és olvassátok el magatoknak. Vegyétek észre, hogy a hangsúlya ez: egy személy, a két természet keveretlen, egyesült, de nem keveredett, nem olvadt össze, nem keveredett, külön marad, Isten és ember".
Ezek a nagy hitvallások azt mondják, hogy Krisztusban megvolt az isteni identitásának teljes tudata, és megvolt az emberi identitásának ugyanilyen teljes tudata, de csak egyetlen öntudat volt. Soha nem beszélhetett tisztán emberi személyiségként. Soha nem mondja például, hogy "mint ember, halandóság van fölém írva, és meg kell halnom". Úgy kell beszélnie a halálról, ahogyan az Istenember beszélhet a halálról, és így elismeri, hogy valóban meg fog halni, de a halálra így tekint: "Senki sem veszi el tőlem az életemet. Van hatalmam letenni, és van hatalmam felvenni". Ez az ő egyedülálló öntudata, ahogyan az Istenember beszél.
Ismétlem, ami igaz Krisztus emberi természetére, az igaz Krisztus személyére is. Minden, ami igaz Krisztus isteni természetére, az igaz Krisztus személyére is. Krisztus például azt mondja: "Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok". Nem azt mondja: "Mielőtt Ábrahám volt, az én isteni természetem létezett". A kereszten azt kiáltja: "Szomjazom!". Nem azt kiáltja: "Emberi természetem szomjazik". Mindig Krisztus egyetlen személye az, aki beszél.
Wayne Grudem szerint: "Az emberi szférában ez bizonyára igaz a beszélgetésünkre is. Ha begépelek egy levelet, bár a lábamnak és a lábujjaimnak semmi közük a levél begépeléséhez, nem mondom az embereknek: "Az ujjaim begépelték a levelet, és a lábujjaimnak semmi közük hozzá" (bár ez is igaz). Inkább azt mondom az embereknek: "Megírtam egy levelet". Ez azért igaz, mert bármit, amit egy részem tesz, azt én teszem".
Krisztus tehát egyszerre mondja, hogy "elhagyom a világot", és az ellenkezőjét is mondja: "Veletek vagyok mindig", és helyes, hogy az Istenember mindkét kijelentést megteszi, mert mindkettő igaz. Bármit tesz az egyik vagy a másik természet, azt Krisztus személye teszi.
Természetesen emberként beszél, és erőteljesen tudatában van emberi identitásának, de úgy is beszél, mint Isten Fia, aki egyedülálló kapcsolatot tart fenn az Atyával. És világos, hogy amikor a legjobban tudatában van emberi mivoltának és gyengeségének, akkor, ezeken az alkalmakon a legjobban tudatában van az Atyjával való kapcsolatának is. Kiálthatja: "Szomjazom", majd egy pillanattal később felkiálthat: "Atyám, a te kezedbe ajánlom a lelkemet". Amikor a legintenzívebben emberi, akkor az istenségének tudata is azonnal megmutatkozik. Egy lépés az Ember véres verejtékétől a Gecsemánéban, odáig, hogy felegyenesedik, és azt mondja a katonáknak: "Én vagyok".
Tehát azt kell mondanunk, hogy Krisztusban két akarat van, és két tudatközpont, emberi és isteni, de csak egy öntudat. És ez a Krisztus felajánlja magát, és szeplő nélkül adja magát a Golgotán. Az isteni nem az emberi természetet ajánlja fel. A lélek nem ajánlja fel a testet. A szenvedéseket nem ajánlja fel. Ő önmagát áldozza fel Istennek érettünk.
Tehát ő Isten és ő ember. Istenként nem üresítette meg magát egyetlen tulajdonságától sem. Némely liberális teológus azt állítja, hogy a megtestesülésben Isten Fia elfogadott bizonyos korlátozásokat isteni tulajdonságainak működésében. Például, hogy Krisztus lemondott mindenüttjelenvalóságáról. Ez azt jelenti, hogy a világegyetemnek voltak olyan részei, ahol Isten Krisztusban nem volt jelen, sőt az egész világegyetemben csak azon a bizonyos helyen volt jelen Izraelben, ahol az Úr Krisztus történetesen tartózkodott.
Egyszerűen feltesszük a kérdést, hogy hogyan tehetné meg ezt Isten? Hogyan lenne lehetséges, hogy Isten szelektíven elválassza a tulajdonságait a lényétől? Egy tűpárnából kivehetünk egy vagy két gombostűt, és még mindig marad egy tűpárna, de vajon ki lehet-e venni egy isteni tulajdonságot, és Isten még mindig Isten marad? Az isteni lényeg az ő tulajdonságainak összessége. Ennél több, igen, de semmiképpen sem kevesebb. Ha Isten Fia levetkőzte volna magáról egy vagy két tulajdonságát, amikor megtestesült, akkor, bár még mindig több lett volna, mint egyszerű ember, mégsem lett volna teljesen Isten. Egy Isten, aki bizonyos helyeken egyáltalán nincs jelen, nem Isten. Egy Megváltó, aki nem egészen Isten, olyan híd, amely nem egészen éri el a szakadék másik végét. Ha megnézzük az Újszövetséget, azt találjuk, hogy az Úr az ő mindenütt jelenlétéről beszél, és azt mondja, hogy aki a mennyből jött, az az Emberfia, aki a mennyben van. Azt mondja: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok én". Istenként betöltötte az egész teremtést, még akkor is, amikor még meg nem született magzatként betöltötte Mária méhét.
Természetesen emberként nem volt, és nem is lesz soha mindenütt jelenlévő, mindentudó és végtelen. Igazi ember volt. De mint Isten, rendelkezett az összes isteni tulajdonsággal. Így az Isten-ember, Krisztus Jézus mindenütt jelenlévő, mindenható, örökkévaló és változhatatlan volt.
Tehát Isten volt és ember volt. És vannak csodák, amelyek csak azért magyarázhatók, mert ő Isten, és vannak imádságok, könnyek és halál, amelyek csak azért magyarázhatók, mert ő ember. Tehát azt mondhatjuk, hogy az ember Krisztus Jézus, amikor Isten akarta, isteni erőforrásokat tudott igénybe venni, hogy túllépjen az emberi erő és tudás korlátain. És azt is mondhatjuk, hogy az Úr isteni természete erőt és tisztánlátást adhatott emberi természetéhez. És azt is mondhatjuk, hogy az Úr emberi természete hozzájárul az istenihez a megalázottság állapotának megtapasztalásával. Különbség van aközött, hogy egy bába mindent tud a szülésről a legkimerítőbb tanulmányokból és a gyermekek születésének megfigyeléséből, és aközött, hogy ő maga ténylegesen szül. Nagy különbség van aközött, hogy mi magunk meglátogatjuk a haldoklókat, és aközött, hogy valóban megízleljük a halált a saját bőrünkön. A megtestesülés az emberi tapasztalatot örökre a szeretet istenségébe helyezi. Az Istenember miérettünk megkóstolta a halált. Ennek az íznek a tudását soha nem fogja elveszíteni.
Alkalmazás
Hogyan alkalmazhatjuk ezeket a tanításokat? Gondoljunk csak Pál problémáira a filippi gyülekezetben, a dicsekvésre és a keresztény szabadosság kudarcára, és miközben ezekkel birkózik, a Filippi levél 2. fejezetének hatalmas teológiai kijelentéséhez folyamodik. Vannak ezek a gyakorlati problémák, és a válasz teológiai. Emlékezz a teológiádra, és helyezd a viselkedésedet e teológia fényében. Nekünk magunknak a saját keresztény hivatásunkban tudatában kell lennünk ennek. Soha nem szabad a levegőben lógva hagynunk a Szentháromságról vagy a megtestesülésről szóló tanítást. Van alkalmazás. Nem szabad haboznunk, hogy a legelemibb keresztény kötelezettségeket a legmagasztosabb tanokkal érvényre juttassuk.
Krisztus megalázkodása azt jelenti, hogy minden tanítványa kölcsönösen alá kell vesse magát a másiknak. Nem merek ragaszkodni a jogaimhoz, mert az én Uram sem ragaszkodott a jogaihoz. Nem tagadhatom meg, hogy szolga legyek a testvéreim között, mert az Úr Jézus szolgává lett. Nem mondhatok le a megalázakodásról, a megaláztatásról és a veszteségről, mert ő sem mondott le. Tehát azonos gondolkodásúaknak kell lennünk, azonos szeretettel, teljes egyetértésben és egy véleményen. Nem vagyunk hajlandók a saját érdekeinket nézni, hanem mások érdekeiért aggódunk. Áldozatos szeretet. Szolgáló szeretet.
A 21. századi Romániának ezt az életminőséget és szeretetet kell látnia a keresztény közösségben. Amikor Ágostont megkérték, hogy sorolja fel a keresztény élet központi alapelveit, így válaszolt: "Első alapelv: az alázat. Második alapelv: az alázat. Harmadik alapelv: az alázat." Az alázatos lelkész, az alázatos hívő hatalmas fegyver az Úr Jézus, Isten szolga Fiának kezében. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: természetfeletti, tulajdonságainak, beszélgetésünkre, lélegzetelállító, fogantatásotokra, megtestesülésről, szentháromságról, trilliószorosára, legintenzívebben, felfoghatatlanul, megalázakodásról, legmegdöbbentőbb, megtestesülésben, szuverenitásában, tulajdonságának, alapszerkezetét, egyszülöttjének, legpraktikusabb, gondviselésében, spermaközléssel, legmagasztosabb, megtapintottunk, személyiségként, elválhatatlanul, megaláztatásról, sértődöttségből, megfeszíttetett, világegyetemben, megfigyeléséből, szennyeződéstől, világegyetemnek, összejöveteleit, tulajdonságától, emlékeztesselek, nyilatkozatához, kijelentéséhez, egész világ, egyik válasz, hitednek abban, királyok királya, világban történik, prédikáció után, kérdező elmédet, egész egyháznak, utódot Isten, elején feltett, válasz minden, keresztény élet, elrabolt kislány, közúti balesetben, élet nehéz, angyal üzenetéről, Szent Lélek, Isten Fiának, Mária Istenbe, Jézus Krisztust, Amivel Jézus Krisztus, Mária Isten, Mária Istennek, Britannica Enciklópédia, Britannica Enciklópedia-kötetnyi DNS-információ, James Le Fanu, Apostoli Hitvallás, Donald MacLeod, Elhagyta Atyja, John Murray, Amikor János, Isten Fia, Jézus Krisztussal”, Gyermeke Jézus, Élet Fejedelmének, Isten Igéje, Jézus Krisztusnak, Szűz Máriában, Szűz Máriától, Jézus Krisztus, Westminsteri Hitvallás, Második Helvét Hitvallás, Urunk Jézus Krisztusban, Mielőtt Ábrahám, Mindig Krisztus, Wayne Grudem, Isten Krisztusban, Krisztus Jézus, Tehát Isten, Amikor Ágostont,
|
|
|
|
|
|
| egész világ, egyik válasz, hitednek abban, királyok királya, világban történik, prédikáció után, kérdező elmédet, egész egyháznak, utódot Isten, elején feltett, válasz minden, keresztény élet, elrabolt kislány, közúti balesetben, élet nehéz, angyal üzenetéről, rendkívül fontos, elvont tanítás, teológiai irodában, legpraktikusabb tanítás, valami teljesen, természetfeletti dimenzió, csoda Krisztus, gyermeke magzati, anyaméhből való, csoda tehát, lélegzetelállító csodával, saját fogantatásotokra, egysejtű embrió, sperma egyesülésének, apától származó, sejtmagban található, teljesen kifejlett, trilliószorosára miniatürizált, egysejtű embriót, magzat alapszerkezetét, pumpáló szívet, maga milliárdnyi, egyes sejtek, világegyetem végtelen, természetfeletti Krisztus, természetfeletti nemzés, csoda ebben, tényben állt, férfi nemzés, isteni árnyékolás, születést szűztől, kifejezést használja, köldökzsinóron keresztül, bizonyos ember, bizonyos nőnek, kromoszómáinak felével, többi hogyan, rejtély marad, egyetlen biztos, nemet meghatározó, kromoszómát csodával, normális esetben, férfi szülőtől, isteni aktus, anyától származó, természetfeletti személy, szűztől való, istenség második, asszony magjához, menny kapujához, szűz szülte, legmegdöbbentőbb tény, megtestesülés keresztül-kasul, személy természetfeletti, menny Királya, názáreti Jézus, egyszülött Isten, betlehemi istállóban, szavakat mondhatta, élet igéjéről, örök életet, megtestesülés tehát, konkrét ember, ácshoz ment, olyan lélek, emberi teljességnek, természetfeletti megőrzés, ilyen megőrzés, élete végén, sírban feküdt, halott testvérük, aznapi bűneit, steril lelki, első lélegzetvétele, megtestesülés tanában, örökbefogadás tanát, gyermeket Fiává, evangéliumok tanítása, születendő gyermeket, istenség egész, személy volt, természet tette, emberi sohasem, istenitől függetlenül, isteni sohasem, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5510
- e Hét: 39286
- e Hónap: 68598
- e Év: 256400
|
|
|
Offline
